Amikor a kezemben voltak az első
pozitív tesztek, csak a férjemre tudtam gondolni. Meg persze a babára. Arra,
hogy tényleg itt van-e a hasamban, arra, hogy minden rendben van-e vele, jó
helyen van-e, él-e, mekkora lehet éppen, stb. Aztán ahogy írtam már korábban,
jött egy kis parázós időszak a sok vizsgálat miatt, mert elég erőteljesen
irtózom a fehér köpenytől. Meg a tűtől. Attól a legjobban. 5 napot vártunk az
első orvosi látogatásig, mert hétvége jött, illetve így kaptunk időpontot.
Végig izgultam, de olyan, hogy szóljak barátnőnek, rokonnak, vagy bárki másnak
a férjemen kívül, eszembe sem jutott.
Az eddigi bejegyzések:
Aztán a dokival való találkozás, a szívhang hallgatás és leskelődés után már nagyban elterveztem, hogyan szeretném elmondani a családnak. Mivel anyáknapjához közeledtünk, de nem bírtam volna kivárni, ezért egy héttel korábban mentünk anyukámhoz és a nagymamámhoz is köszönteni. Mindketten, illetve anyós is egy-egy saját készítésű képeslapot kaptak.
A madárkás képet a férjem
választotta ki, a szöveget pedig én fogalmaztam meg. Az elkészítés éppen
fordítva történt, én készítettem az alapot és a madarakat, ő pedig írt. Sokkal
szebb és egyenletesebb a kézírása, így ilyen esetekben mindig övé az íródeák
szerep. Szerintem nagyon cukik lettek a lapok, és bár ha tudja valaki, hogy
miről van szó bennük, egyértelmű lehet a kép az elején, de ha valaki gyanútlan
kezébe kerül, az szerintem nem találja ki csak a madárkákból a lényeget.
A reakció természetesen mindenhol
pozitív volt, örültek nekünk. 😊 Ezután, és néhány esetben picit korábban is,
elkezdtem a fontosabb barátoknak is kikotyogni a dolgot. Az az igazság, hogy
úgysem tudnám magamban tartani azt sem, ha baj lenne, akkor meg minek
titkolózzak? Akikkel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy egy esetleges
vetélésről is beszélgetnénk, velük megosztottam az örömhírt. Cicc ebben
egyébként sokkal óvatosabb, ő csak a munkahelyén szólt, hogy néha random
napokat fog szabinak kivenni a vizsgálatok miatt, de egyébként nem nagyon
híreszteli a dolgot. Nekem ez tök fura, mert ő is nagyon izgatott, de biztos
máshogy élik meg ezt a helyzetet is a pasik, szóval nem problémázok rajta.
A tesóimnak nem sikerült nekem
elmondani, mert anyukám megelőzött, így az ő első reakcióikat nem láttuk, de
elmondás szerint ők is nagyon örültek. 😊 A barátnőim szintén, voltak nagy
meglepődések, hogy így 5 és fél év után mégis hogy csináltuk. 😃
Hihetetlenül jó érzés egyébként,
hogy ennyien velünk örülnek, és senkitől semmi negatív nem jött még vissza.
Reméljük, nem is fog, bár őszintén szólva teljes mértékben hidegen hagyna az
is, ha mégis, hiszen ez alapvetően kettőnkre, illetve hármunkra tartozik.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)