17 és fél hetes terhes vagyok. A
8. hét közepén erősítette meg az orvos is, tehát majdnem 3 hónapja. Az első 3
hét során a közeli barátok és a család tudta meg, a 12. heti UH után pedig
világgá kürtöltük mind a blogon, mind a személyes, privát Fb-on. Nyilván szóba
kerül idegenekkel is itt-ott, akár drogériában, akár háznézőben, de még a
fagyizóban is. Bárhol. A férfiak általában kedves mosoly kíséretében
gratulálnak és nem zaklatnak, max azt kérdezik meg, hogy várhatóan mikor
születik meg, illetve, hogy mi a neme. A nők bezzeg! …
Az eddigi bejegyzések:
http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/06/babavaras-10.html
http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/06/babavaras-11.html
http://orokkekekazeg.blogspot.com/2017/06/babavaras-11.html
Legyen szó idegenről, rokonról
vagy barátról, a nők 90%-a azzal kezdi, hogy sokat hányok-e. Számomra már ez is
megdöbbentő, nekem eszembe sem jutna erről érdeklődni, hiszen alapvetően a
várandósság során is a baba a lényeg (nekem legalábbis), ergo ha barátnő,
ismerős, ismeretlen bejelenti, hogy terhes, én a kicsivel foglalkozom, nem a
nővel. Nyilván ha nem 5 perc a beszélgetés, akkor szóba kerül az anya hogyléte
is, és nincs is baj azzal, ha magától mesél, szívesen meghallgatom, de huszadrangú
dolognak tartom.
A legszebb, hogy amikor a
kérdésre nemleges választ adok, tehát elmondom, hogy a meleget leszámítva az
égvilágon semmi bajom nincs, nem egy és nem két esetben szemforgatás a válasz.
Nem az, hogy „de jó”, vagy „de szerencsés vagy”, hanem grimasz.
Pofavágás. Amit őszintén szólva nem tudok eldönteni, hogy annak szól, hogy ő
milyen rosszul volt ebben a pár hónapban és irigykedik, vagy annak, hogy én
miért nem hányom szanaszét magam. Persze, tudom, hogy az egyik leggyakoribb
tünet, azzal is tisztában vagyok, hogy egyeseknél annyira gáz a helyzet az
elején, hogy kiszáradás-közeli állapotba kerülnek és kórházi kezelésre
szorulnak. Tudom, hogy gyakran előforduló tünet, de ettől függetlenül nem
kötelező.
Sok ilyen grimaszból kb azt olvasom
le, hogy akkor én valamit rosszul csinálok. Mert ilyenkor rosszul KELL lenni.
Mert különben nem vagyok igazán terhes, nem vagyok igazán nő, nem vagyok igazán
anya? Komolyan ennyire felszínes a nők legnagyobb százaléka, hogy elítélő
arcokat vágva méreget, ha azt mondom, teljesen jól vagyok? Komolyan ilyen
rosszindulatúak az emberek? Bocs, nem az emberek, a nők…
A statisztikák szerint a nők
akarnak inkább gyereket, a férfiak meg csak belemennek idővel. Hát ezekből a
beszélgetésekből nekem éppen az jön le, hogy a férfiakat érdekli a gyerkőc, a
nők meg ezen is versengenek. És persze nem az nyer, aki bármilyen körülmények
között a világra hoz egy szép, egészséges gyermeket, hanem az, aki rosszabbul
van. A baba meg már szinte nem is számít…
A szülés is ugyanez, mert ha
valaki császáros, az ugye „nem is szült
igazán”. Igen, lehet, hogy nem vajúdott órákig, de könyörgöm, átesett egy
nagy hasi műtéten, amiből a felépülés ezerszer rosszabb, mint a hagyományos
úton szülő nőké. Már ha csak abba belegondol az ember, hogy gátsebbel csak ülni
fáj, hasvágással meg mindenhogy… Gondolkozzunk már!
Lehet, hogy túlreagálom, lehet,
hogy a hormonok miatt jobban magamra veszem a dolgokat, mint kellene, de
kikérem magamnak, hogy azért, mert jól érzem magam a terhességem első felében,
olyan ócsárló tekintetekkel kellene méregetni engem. És bár rettegek a
császártól, és minden erőmmel azon leszek, hogy természetes módon szülhessek,
már előre látom magam előtt a gúnyos szempárokat, ha valami miatt mégis be
kellene avatkozni a gyerkőc világra hozásába. Mert ugye megint csak, aki nem
szenved eléggé (külső szemmel), az már szaranya. Hát köszi.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)