Fura ez a hormon-dolog. A
terhességi teszt a hcg szint alapján jelez, az első trimeszteri rosszullétekért
is a hormonháztartás megborulása a felelős, és a hangulatingadozásokért is. Én
ugye viszonylag későn, 8 hetesen csináltam az első tesztemet, ilyenkor más már
simán rosszul van, egy csomó tünetnek lenni kellett volna, míg nekem csak a
gyakori pisilés jutott. A tesztjeim is halványak voltak, igazából 5-ből 3
nagyon nagyító alatt nézős volt, a másik kettőből pedig az egyik egy drágább
verzió volt, gondolom, érzékenyebb is, de azok sem voltak a kontrollcsíkkal
megegyező színűek. Rosszul nem voltam egyszer sem, a szagok is csak minimálisan
zavartak jobban, mint amúgy, ráadásul csak olyanokat nem szerettem, amit amúgy
sem (rohadásnak indult eper, nyers hús, stb). A kívánósság is minimális volt az
elején, mostanában sokkal intenzívebben tör rám néha a többnyire szénhidrát
utáni vágy. Az indokolatlan hisztizés valamikor a második trimeszter elején
jelen volt, de nem tartott tovább 2 hétnél, azóta csak akkor puffogok, ha
fáradt vagyok, vagy ha tényleg okom van rá. Szóval azt hiszem, jól bántak velem
a hormonok, egészen pár héttel ezelőttig…
Most sem tragikus a helyzet, sőt,
szerintem sokkal inkább vicces, de az azért letagadhatatlan, hogy az utóbbi 2-3
hét során minden nap bőgtem valamin, ráadásul többnyire semmiségeken. Amikor a
Tescoban bemondták a hangosbemondóban, hogy XY várja a szüleit a vevőszolgálatnál,
és épp ott mentünk el az említett hely mellett, én meg ránéztem a kissrácra és
onnantól 10 percig csak nyeltem a könnyeimet, az szerintem érthető volt. Egyébként
itt nem is az elkavarodás ténye zaklatott fel, hanem hogy milyen ügyes a
kisfiú, hogy tudta, hova kell menni, kinek kell szólni, vagy ha esetleg nem ő
ment volna oda, akkor volt legalább egy jó érzésű vásárló, aki kézen fogta és
odavitte a megoldást nyújtó mikrofonhoz. Ez szép történet, jogosan könnyeztem.
Amikor kész lett a babaszoba
(nagyjából) és beültem a hintaszékembe, majd körbenéztem, és elképzeltem, mi
lesz itt 2-2 és fél hónap múlva, akkor is jogosan bőgtem szerintem. Akkor is,
amikor Elizabet fél napig meg se moccant, majd amikor épp elkezdtem aggódni és
kissé kétségbe esetten tömni magamba kólát, csokit és mindent, ami
beindíthatja, hirtelen akkorákat kezdett rugdosni, hogy szerintem az utcáról
benézve is látszott volna a hasam mozgása. Sőt, még arra is találok
magyarázatot, hogy Fanni (Anyabőrben blog) emlékdoboz pakolászós videóját is
végig zokogtam, de konkrétan, hangosan, legalább 10 zsepit telefújva. Egyrészt
én is szeretnék eltenni egy csomó dolgot, másrészt anyukám épp nemrég adott át
egy könyvecskét, amiben az első orvosi látogatástól kezdve, a születésemen és
az összes fogamon, szavamon, mozdulatomon át minden benne volt a fejlődésemről,
szóval dupla élményem kötődik a videóhoz.
Ezek azt hiszem érthető sírások,
mert tényleg megindító eseményekhez kötődnek. Na de amikor olyanokon bőgök,
hogy a bevásárlóközpont parkolójában lévő macskának nem sikerül feljutni a fa
tetejére, vagy hogy megdicséri a férjem a vacsorát… Na az már tragikomédiába
illik. Arról nem is beszélve, amikor valamelyik nap sminkelés közben ránézve a
tökéletes tusvonalamra bőgtem el magam, mert sosem sikerült még ennyire
egyformára. Persze még nem száradt meg, így bár egyébként vízálló, a nedves
cucc el is kenődött, én meg kezdhettem újra, majd mehettem a szokásos tökéletlen
sminkemmel utcára. :D
Azt kell mondjam, örülök, hogy
nincsen most tv-nk, mert ha lenne, szerintem képes lennék még a reklámblokkot
is végig bőgni, mondván, hogy „de jó olcsó a párizsi a CBA-ban, kár, hogy nem
járunk oda”. :D Na jó, azért remélem, nem. De most simán kinézem magamból…
Bele se merek gondolni, mi lesz
Liza születésekor, mert ha addig nem normalizálódik a helyzet, akkor szegény
kislányt meg se fogom tudni nézni az első percekben a könnyeimtől. Azért
remélem, legalább az apukája magánál lesz és jól megjegyzi a vonásait, hogy ha
én nem is látok majd semmit, ő el tudja mesélni, milyen volt (lesz).
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülök, ha leírod a véleményed, kérlek tedd is meg! Amire figyelj: ne tartalmazzon trágár szavakat, ne legyen sértő sem rám, sem más kommentelőkre, vagy bárkire nézve. Ha nem értesz egyet, azt is írd le, de kulturáltan! :) Ha nem jelenik meg az írásod azonnal: ne ijedj meg, moderálás után ott lesz, ha betartottad a fent kérteket! :)