A címből gondolhatjátok, miről
lesz most itt szó… A nem alvásról, a szoptatás fájdalmáról, a libidó és a
házaséletünk eltűnéséről, a borzalmas szülésélményről, a durván rám tapadt
kilókról meg a szar, szenvedéssel teli terhességről. Mert anyának lenni mártír-meló,
egy borzalmas, egybefüggő önfeláldozás, aminek csak rossz hozadéka van. Mert
nem tudok elmenni hajat mosni, ebédelni, vagy nyugodtan pisilni. Mert a gyerek,
az a kis szörnyeteg, elrontotta, tönkretette a testemet, a lelkemet, a
házasságomat és a hangulatomat is. Igen, erről lesz szó, ezúttal kendőzetlenül
őszintén.
Mert ugye csak az lehet őszinte
cikk/poszt/videó/műsor/beszélgetés, ami ezeket állítja. Csak az az igazi anya,
aki szenved a terhessége során. Le kell borulni azelőtt, akinek fáj a szoptatás,
mert végre valaki kimondja. Nem lehet másodikat szülni, mert jaj, de szar volt
az első is. Ha valaki 3-at akar, akkor természetesen csak a CSOK miatt
csinálja, véletlenül sem vágyhat rá úgy amúgy családilag. A szülés utáni
depresszió alap, ha neked jó a kedved, akkor megjátszod magad és hazudsz és
neked a legdurvább a depid, mert be sem mered vallani magadnak. Gyereket
vállalni szar, fájdalmas, kínlódással teli meló, ráadásul még a házasság is
rámegy.
Mindig is érdekelt a gyermekekkel
és a várandóssággal kapcsolatban minden, amit nézni, olvasni, hallgatni lehet.
Ez egy izgalmas és érdekes téma, ráadásul aki vágyik gyermekekre, annak
csodálatos már elképzelni is mások beszámolói alapján, hogy mi lesz, ha ő éli
meg ezeket. Egészen addig így volt ez, amíg el nem indult a szülővé válás és a
szülőség lejáratásának divatja. Nem tudom, hogy ez politikai célzattal
indult-e, mert ha a kormány támogatná a nagycsaládot, akkor ugye menni kell
ellene, mert nehogy már ne. Vagy csak valaki leírta egyszer a (szerinte) tutit,
az népszerű lett, ezért elkezdte őt másolni mindenki más, mert így sikeres
lesz. Fogalmam sincs, honnan és hogyan indult, de kezd olyan méreteket ölteni a
dolog, ami már nem csak dühítő, de kifejezetten káros is.
Sosem titkoltam, hogy a fél életemet
fórumokon töltöm, szeretek olvasgatni, néha megmosolyogni 1-1 kérdést, szívesen
válaszolok is és remélem, tudok ezzel is segíteni. Terhesen az erre szánt időm
igencsak megnőtt, amióta pedig itt van Liza és fél órákat nyammog, majd
többnyire rajtam alszik, megint több lett. És elképesztő dolgokat olvasok.
Legalább napi 3 olyan kérdésbe belefutok, hogy „gyereket akarok, de félek
ettől, attól, amattól”, vagy hogy „az elsővel jó volt minden, de mi lesz, ha a
második nehezebb lesz”, rosszabb esetben „terhes vagyok, de nem akarom
megtartani, mert a mellem, az alakom, a szexuális életem, jaj…” Mostanság olyat
is sokat látok, hogy tejtermelést leállító gyógyszert keresnek, mert „úristen,
azt olvastam, hogy a szoptatás fáj”. Persze, nem mindenki éli a neten az életét,
így remélhetőleg sokan nem így gondolkodnak. Abban is bízom, hogy ezek a nők is
mérlegelnek kicsit és rájönnek, hogy nem kell ennyire végletesen látni a
dolgokat. Minden esetre ijesztő, hogy milyen káros hatással vannak a fent
említett „őszinte” vélemények mind a gyermekvállalási kedvre, mind a gyermek
táplálására, ápolására, nevelésére vonatkozóan.
Természetesen nem gondolom, hogy
mindenkinek való lenne a gyerek. Ha valaki tudja és biztos benne, hogy ő nem
szeretne családot alapítani, akkor szíve joga, valószínűleg mindenkinek jobb,
ha neki nem is lesz babája. Nem kell ezt ráerőltetni senkire, de elvenni sem
kellene a nők kedvét a dologtól. Mert bizony, őszintén mondhatom, hogy nem
olyan rossz ez, mint amilyennek tűnik.
Természetesen vannak negatív oldalai
a terhességnek és a babázásnak is. Anyagilag megterhelő beszerezni mindent a
szobába és a baba mindennapi életéhez is. Fizikailag sem mindig kellemes sem a
várandósság, sem a vajúdás és a császárból való felépülés (szülésről sajnos nem
tudok nyilatkozni). A kevés alvás nem tesz jót sem a testüknek, sem az
idegeinknek, ami igen, néha a párunkon csapódik le. De hol van ez attól, hogy
emiatt ne legyen gyermekünk vagy megromoljon a házasságunk. Bocs, de akinek
ennyi elég ehhez, annak előtte sem volt jó a kapcsolata.
Nem akarom túlzottan
vattacukrosként beállítani az anyaságot és az életünket, nem is erről szól ez a
bejegyzés, de mindenképp szeretnék az első bekezdésemre reagálni.
A nem alvás: Liza jó alvó baba,
az elején 3-4, később 4-5, 6 hetes korában már 6-7 órákat alszik éjszaka
egyben. Az elalvás előtti időszak általában nehéz, van, amikor másfél órán át
ringatni kell, mire elalszik és ez már most, 4 kilósan is fárasztó, bele se
merek gondolni, mi lesz később. De a lényeg, hogy tudunk aludni, eleinte kisebb
etapokban, most már egyben, nagyobbat is.
A szoptatás fájdalma: nem létező
fogalom számomra. Ha jól van mellre téve a baba, akkor baromira nem fáj semmi,
max picit feszül a mell, amikor beindul a tejleadó reflex. Persze előfordulhat
mellgyulladás, tejkő, stb. De alapvetően ha a technika jó, akkor nem fáj,
kicsit sem.
A libidó és a házaséletünk:
megőrülök a férjemért! Nem azért, mert jó apa és de cukik Lizával, hanem mert a
férjem, a párom, a pasim.. Alig bírtam kivárni a 6 hetes kontrollt és a doki
áldását a dologra. És nem, nem ő erőltetett, egyáltalán nem. Én viszont már 2
hét után úgy éreztem, megveszek, ha tovább kell várni. Persze vártunk, de na…
Nincs gond a libidóval. 😊
A borzalmas szülésélmény: na ez
megvolt. A kudarc is bennem él, amiért nem tudtam megszülni Lizát, a vajúdás
18-20 órán át kvára fájt és a császárból sem kellemes felépülni. Ettől
függetlenül, amikor a második napon, amikor még alig mozogtam, minden nevetésre
és köhintésre azt hittem, szétszakad a hegem, csípett a pisilés a katéter miatt
és csövek lógtak belőlem mindenhonnan… ekkor megkérdezte az esti vizitre
végigszaladó orvos, hogy lesz-e tesó, mosolyogva rávágtam, hogy egy rakás, akár
holnap! És komolyan is gondoltam, alig várom, hogy újra terhes legyek, hogy
szülhessek úgy igazán (már ha engedik a császár miatt…), hogy hazajöjjünk a
kórházból és kezdjük elölről az egészet.
A kilókat megúsztam, 12 plusszal
mentem a kórházba, 13 mínusszal jöttem haza.
A terhességem nem szar,
szenvedésekkel teli volt, hanem életem legizgalmasabb időszaka. Némi
kellemetlenséggel, de felhőtlen boldogsággal és csodás érzésekkel, élményekkel.
El tudok menni hajat mosni, sőt,
festeni is tudtam Liza 5 hetes korában már, hiszen van a gyereknek apukája is,
aki a szoptatáson kívül bármit megcsinál, ugyanúgy szülő, ahogy én. Az ebéd és
a pisilés nehezebb, mert ha egyedül vagyunk, akkor sokszor nehéz letenni annyi
időre is, amíg bekapok pár falatot vagy elszaladok a mosdóba. De basszus, kit
érdekel, hogy korog a gyomrom egy kicsit, vagy feszül a hólyagom pár órát,
amikor rajtam szuszog a kismanó? Nekem ugyanolyan jól esik összebújni vele, még
ha épp kényelmetlen, mert elültem a fenekem vagy ki van tekeredve a hátam,
akkor is.
A gyerek nem rontotta el, nem
tette tönkre a testemet a lelkemet, a házasságomat és a hangulatomat. A testem
egy pici pocakkal több, egyébként ugyanolyan, mint volt. A lelkem ezerszer
boldogabb, mint előtte. A házasságunk továbbra is erős és működő, még ha hulla
fáradtan nehezebb is tolerálni 1-2 dolgot és vannak is csipkelődések emiatt. A
hangulatom pedig a hasfájós perceket
leszámítva csodás, és bár nagyon hiányzik egy színház, egy koncert vagy egy
random állatkertezés, meg valami jó fűszeres babgulyás vagy lasagne is, ki
merem jelenteni, hogy sosem voltam még boldogabb. Mert anyának lenni nem
tragédia, nem rossz és nem csak önfeláldozással jár. Nem is rózsaszín
vattacukros felhőtlenség, de ha választani kell, mégis közelebb áll utóbbihoz.
Anyának lenni fárasztó, önfeláldozó és néha nehéz, de a legfantasztikusabb
dolog, ami egy nővel történhet élete során.
Betti! Sajnos a császárt én is kudarcként fogtam fel, de idővel rájöttem, hogy egyáltalán nem számít, hogy honan bújt ki! A lényeg hogy egészséges kislányt SZÜLTÉL, és boldog harmonikus családban nő fel. Kihordtad, óvod, félted, szereted, na ez az ami számít. Semmit nem befolyásol anya-gyerek kapcsolaton, most már én is tudom. Szoptatást ne is említsük, nem értem azokat akik melldeformitás, megereszkedés miatt nem szoptatnak. Sajnos nekik biztos van tejük, bezzeg én...! Biztos nem szedtem volna gyógyszert, csak lett volna!
VálaszTörlésNagyon szép lett az arcod! :) Csinos lettél.
VálaszTörlés